Szent Ferenc szemével nézni a világot...

Az ókori görög drámaírók ismerték az isteni beavatkozás jelenségét. Mikor színdarabjaikban egymásnak feszült az emberi jó és az emberi rossz, gyakran fordult elő, hogy az embert meghaladó erő döntötte el a küzdelmeket, így vagy úgy. Ez egy világos vélemény arról, hogy miként lép isteni erő a világ történetébe. De mit tanít a történelemről a katolikus egyház? A katolikus történelemfelfogás A katolikus egyház szerint a történelem üdvtörténet. Az események úgy követik egymást, hogy bár részben ismétlődnek benne helyzetek és események, az emberiség útja az Istentől való elszakadástól az Istenhez való végleges megérkezésig vezet. Ez lesz a feltámadás napja. Ekkor megérkezünk. Sokan kérdezik Az üdvtörténetről sokan meg szokták kérdezni, hogyan történhet abban minden Isten terve szerint, ha van minden embernek szabad akarata. Erre a kérdésre azt a választ szokták adni, hogy Isten titkai kifürkészhetetlenek. Isten útjai meghaladják a mi utainkat. S bár Istenről sokat tudh

Kezdjük az alapoknál! A politika az érdekérvényesítés színtere. Az érdekérvényesítés módja századokról századokra változik. Jelenleg demokrácia van Magyarországon. Így a katolikusok érdekérvényesítésének módszere a pártpolitizálás és a szavazás. De tetszik-e Jézusnak, hogy ezek közül az egyikben vagy mindkettőben része legyen egy katolikusnak? Van-e ennek jézusi alapja? Jézus korában más volt... Jézus korában más volt a társadalmi berendezkedés. A hit, a nemzet, a vallás, a társadalom egy egységes, részletesen szabályozott rendet képezett, amelyen az sokat csorbított, hogy Róma uralma alatt éltek, de a lényegén nem változtatott. Az, mint kérdés, hogy részt vesz-e egy zsidó a politikában, nem merült föl úgy, mint ma. Ezért nehéz Jézusnak szavát találni arról, hogy ma, a XXI. században egy magyar katolikus hogyan politizáljon. Az érdeken túl Ha azonban a politikát nem, mint magányos jelenséget nézzük, akkor egy lépést hátra lépve meglátjuk, hogy mi is az igazi tétje a katolik

Nincs hosszú mondanivalóm, de egy mondatba sem tudom sűríteni. Holnap lesz irgalamsság vasárnapja. Ezen az előestén úgy érzem, meg kell írnom, amire a délután folyamán rájöttem. Az ősbűn Mindannyian tudjuk, hogy a gonosz azzal vette rá az embert, hogy bűnt kövessen el, hogy azt hazudta neki, ha eszik a fáról, olyan lesz, mint Isten. És az ember evett a fáról és nyomorúságba érkezett. Jézus ember akart lenni Ezt a nyomorúságban levő embert Isten megszánta és egyetlen Fiát küldte közénk, aki rengeteget tanított nekünk. Ezek közül az egyik központi tanítás, hogy Isten szeret bennünket és megbocsátja minden bűnünket. Isten végtelenül irgalmas. Olyanok leszünk, mint Isten? Lehet az ember olyan, mint Isten? Tökéletesen olyan sosem lehet, de van egy tett, amiben megérezheti Isten lényegét. Amikor megbocsátunk, akkor hasonlítunk legjobban Istenre. Amikor annyira szeretünk valakit, hogy tiszta szívből megbocsátunk neki, akkor hasonlatosat teszünk ahhoz, amit a mi mennyei Atyánk t

Mindannyian ismerjük Jézus szavait, amit keresztfeszítőiről mondott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!” Sokan gondolják úgy, hogy ma már mindenki tudja, mit cselekszik, aki üldözi a keresztényeket. A világban elterjedt az ismeret arról, hogy Jézust kinek tartják a benne hívő. De tényleg? Az ismeretek ma is felületesek. Ha egy ateista el is olvassa az Evangéliumot, megfelelő segítség nélkül rosszul fogja értelmezni. Aki soha nem járt hittanra vagy akár többször bérmálkozott, annak nincsenek megfelelő ismeretei Jézusról. De a keresztényekről sincsenek megfelelő ismeretei. A keresztény gondolkodásmód, érzelemvilág, cselekvési formák, döntések nem ismerhetők meg kívülről. Aki nem éli a kereszténységet csak tanulmányozza, az sosem tapasztalja meg, hogy milyen kereszténynek lenni. A keresztény ember Krisztus-követő. Aki nem kérdezi meg nap, mint nap Krisztust, hogy merre menjek Mester, az járhat templomba, áldozhat könnyek között, sosem fo

Amikor Szent Bonaventura „Szent Ferenc élete” című könyvének VIII. fejezetét olvassuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy az első 5 szakasz a szegénységet megélő Szent Ferencet, a 6. szakasz és az utána következők pedig az állatokat is dédelgető és a rájuk hatást gyakorolni képes Szent Ferencet mutatják be. Lássuk most először az első 5 szakaszt! Amikor ezeket a szövegrészeket alaposan áttanulmányozzuk, akkor fölmerül bennünk egy hittani kérdés. Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, értenünk kell, hogy mit ért Bonaventura jámborságon. Ehhez segítséget kapunk egy lábjegyzetből. Ebből kiderül számunkra, hogy a jámborság nem azonos a hitbéli gyakorlatok pontos betartásával. A jegyzetíró még azt is elmondja, hogy Bonaventuránál a jámborság a Szentháromságot jellemző cselekvés. „Amennyiben (pedig) embert jellemez a pietas (jámborság), úgy az tiszteletteljes válasz Isten szeretetére és egyben utánzása is annak.” A lábjegyzetet í

A VII. fejezet történeteit olvasva az ember zavarba jön. Nehéz a sok adat, Szent Ferenci-mondás és esemény között megtalálni az azokat egymás után soroló logikát. Pedig a szerző egyszerűvé teszi ezt nekünk. Annyit kell tennünk csupán, hogy elolvassuk figyelmesen a VII. fejezet címét: „A szegénység iránti szeretete és a hiányok csodálatos betöltése”. A cím olvasása után megérjük, hogy a VII. fejezetben egymás után következő szakaszok vagy azzal a szándékkal születtek, hogy bemutassák, mennyire szerette Szent Ferenc a szegénységet, vagy azzal a szándékkal születtek, hogy megmutassák a Szeráfi Atya közreműködésével vagy jelenlétében, a hiányok betöltésére szolgáló csodákat. De vajon tényleg elég-e a szöveg megértéséhez, ha ennek a két szempontnak a megjelenését keressük az egyes szakaszokban? Nem. Miért? Azért, mert aki ír, annak mindig vannak olyan előfeltételezései és élettapasztalatai, amelyek oly mértékű természetességgel az övék, hogy ki sem mondatnak vagy ha kimondatnak, akkor